Ismét szembe fröcsköltek minket. Történt, hogy Alföldi Róbert (akit a nemzeti honlapok csak egyszerűen Robertának hívnak) kiadta a Magyar(?) Nemzeti (?) Színház nagytermét a román követségnek, hogy azok ott ünnepelhessék nemzeti ünnepüket, mely az 1918-as gyulafehérvári gyűlésükre emlékezik, ahol az oláhok (erdélyi románok) egyoldalúan kimondták Erdély Romániához való csatolását. Tették ezt mindenféle nemzetközi határozat megszületése előtt. Ez nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy Trianonban elveszítettük ezt a gyönyörű nemzet részünket, és vele 5 millió magyart is. Tulajdonképpen ország rablásról beszélünk. Egy olyan ország területe nőtt meg 1920-ban a kétszeresére, amely ország alig negyven éve létezett csupán akkor. 1877-ben egyesült ugyanis Havasalföld és Moldva miután mindkettő elnyerte a függetlenségét az orosz-török háborút követően. Persze ez is olyan szokásos romános módon történt: akkor lépj be egy háborúba, vagy cserélj oldalt, ha már biztos a győztes. Ezt az elvet tartották későbbi háborúkban is, így biztosítva a lopott területek megmaradását. Gerinces nép, az már biztos.

Na, ezek a románok akartak volna ünnepelni és (Havas)Alföldi Róbert még a mai napig nem érti mi a baj ezzel. Ő is tagja annak a magát intellektuális óriásnak tituláló pesti zsidó értelmiségi csoportnak, amely kezében tartja a médiát (ezért van az, hogy akár melyik Tv csatornára is kapcsolunk, mindig ugyanolyan arcvonású nők és férfiak néznek velünk farkasszemet), és a kultúra jelentős részét. Ez a csoport már többször tett tanúbizonyságot, nemcsak arról, hogy egyáltalán nem érdekli őket nemzeti érdek, de egyenesen magyar gyalázó megnyilvánulásaik vannak, sőt rendszeresnek mondhatók. És tehetik mindezt anélkül, hogy bármilyen számonkéréstől kellene tartaniuk. Sőt. Kitüntetik őket, bár ezt is inkább egymás között szokták intézni. Mint egy kis Oscar-gála.

Kíváncsi vagyok, hogy ha a magyar nagykövetség szerette volna megünnepelni Horthy bevonulását Erdélybe, mondjuk a bukaresti Román Nemzeti Színházban, akkor lett volna-e olyan román kultúráért felelős személy, vagy egyáltalán egyetlen román is, aki a következőket merte volna mondani:

"Tettem ezt azon mély meggyőződésem alapján, hogy a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz"

Ezzel csak az a baj, hogy egyrészt az 1877 óta létező Romániának nem igazából volt viharos történelme, másrész egy tolvajhoz közeledni sem kulturálisan, sem máshogy nem túl szerencsés.

Remélem, hogy Alföldinek ez volt az utolsó előtti közeledési kísérlete. Utolsóra „melegen” ajánlom neki a Budapest-Tel Aviv járat igénybevételét. Azt a közeledését (vagy innen nézve inkább távolodást) már szívesen néznénk sokan.