Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Barátaim!

Keresztet állítani jöttünk ma. Egy normális világban ebben nem találna senki semmilyen kivetni valót. Valószínű tízszer, százszor ennyien lennénk, és mindenki érezné, sőt bizton tudná, hogy miért is kell itt lennie. Bár, ha meggondolom egy normális világban nem is lenne szükség keresztállításra, hiszen minden főtéren, minden parkban, minden intézményen, sőt minden lakóházon ott lenne a kereszt. A kereszt, amely most számunkra több értelemmel is bír.

Először is, mint ahogy Molnár V. József is írja, népünk az egyenlő szárú kereszt motívumot igének hívja. És „az ige a középpontból kiáradó fényesség, a teremtő, a fönntartó szó, a rend és a törvény.” „Középpontból kiáradó fényesség”. Advent időszakát éljük. Készülünk Jézus eljövetelére. A fény eljövetelére. A fényére, amely nélkül nem létezik élet, amely után minden élőlény, legyen az egy egyszerű mezei virág, vagy maga az ember, ácsingózik, mert tudja, hogy a sötétség egyet jelent a halállal. Az év legsötétebb időszaka következik, és tudjuk, hogy a választások közeledtével ez a sötét időszak, az idén még hosszabbra nyúlik. Ezért e kereszt által hordozott üzenetre, most még jobban oda kell figyelnünk, mint eddig valaha.

A karácsonyi bevásárlás idegölő forgatagában, meg kell állnunk, de véleményem szerint, nem csak egy percre. Meg kell állnunk, és föl kell tennünk magunknak a kérdést: valóban ez az őrület, amire nekem most igazából szükségem van? A tülekedésre, a káromkodásra, „legyen már végre vége az egész karácsonynak” érzésre? Az életemből valóban csak a plazma tv, a hűtőgép, vagy a legújabb divatú ruhaköltemény hiányzik? Egész évben ilyen hitványságok megszerzése miatt vonjuk el az időt a gyermekeinktől, a házastársunktól, a szüleinktől, barátainktól. És amikor a legnagyobb szüksége lenne a lelkünknek arra, hogy előkészítsük az isteni fény, a viszonzást nem váró szeretet befogadására, akkor zárjuk be leginkább, akkor lökjük a legsötétebb börtönébe. Mutassa ez a kereszt, és minden kereszt az országban, hogy mi a helyes irány, merre vezet a fény útja.

Másodsorban a kereszt a minket megváltó, az értünk életet föláldozó szeretet megtestesítője is. Teremtő erő, amely rendet tesz és törvényt hoz az életünkbe. A szeretet, amely családokat, közösségeket, nemzeteket kovácsol és tart össze. A szeretet, melyről sokszor megfeledkezünk, de mindig rá kell jönnünk, hogy nincs hozzá fogható erő, mert úgy segít át minket a gondjainkon, úgy oldja fel a nézeteltéréseinket, hogy a végén még többnek és jobbnak érezhetjük magunkat. Ezt a szeretetet meg kell, hogy éljük, és aztán tovább kell adnunk mindenkinek, még annak is, akit nem tartunk rá érdemesnek.

Harmadsorban ez a kereszt 2004. december 5-én számomra új értelmet is kapott. A magyarság összetartozásának a jelképe lett. Erre a keresztre lettünk megfeszítve a Trianoni nemzetcsonkításkor, és erre a keresztre feszíttettünk föl öt évvel ezelőtt újra. Hiszek azonban abban, hogy ezek mind csak próbatételek. A JóIsten így akar minket fölkészíteni arra a feladatra, amire kijelölt minket. Hiszem azt, hogy minden magyar embernek küldetése van, és ez nem kevesebb, mint az, hogy a világ eme sötét korszakának a végén, a földi tavasz eljövetelének a hajnalán, elhozzuk a fényt az egész emberiségnek. Nem kis feladat ez, de kívánom, hogy adjon az Isten nekünk ehhez erőt, kitartást, az ünnepekre békességet, szeretetet és mindannyiunknak:

Szebb Jövőt!!

Szeged, 2009. December (Álom Hava) 5.

Molnár Áron