Október 23. Algyő. Az ünnepségen a meghívottakon, kirendelteken és a koszorúzókon kívül szinte alig jelent meg „csak-úgy” érdeklődő. Papolunk arról, hogy mozdul a nép. Igen, egy része, de milliók az országban, Algyőn pedig ezrek alusszák még csipkerózsika álmukat. Pedig, ha …

Hol vagytok tanáraink, orvosaink, gyógyszerészeink, mérnökeink. Az értelmiség, akinek árulása miatt kong a huszadik század. Ismét elárultok minket bagóért, vagy fölnőttök a feladathoz, amit az értelmiségi lét megkövetel.

Hol vagytok kétkezi munkásaink, vállalkozóink, akik életben tartjátok még ezt a csonka országot?

Hol vagytok parasztjaink, birtokosaink, akiktől várjuk a haza fölemelkedését? Számíthatunk-e rátok megint, mint már annyiszor a történelmünkben?

Hol vagytok kismamáink, nagymamáink és nagypapáink, akik szebb jövőt álmodnak a gyerekeiknek és unokáiknak?

És hol vagytok fiataljaink, akik ki akarjátok fordítani ezt a rothadt világot a helyéből? Hogy lesz tudásotok és hitetek hozzá?

Kedves Magyarország, és Kedves Algyő! Föl kéne ébredni! Mi itt vagyunk és várunk Rátok. Az ünnepségeken, rendezvényeken, gyűléseken és beszélgetéseken.

Molnár Áron